Tápszeres táplálás
Etetem. Altatom. Ha nyűgös, próbálom megnyugtatni.
Így gondolkodunk, amikor a babánkról gondoskodunk. Pedig a babák nem így, nem ilyen darabosan működnek.
Amikor szopnak a babák, akkor megnyugszanak, jóllaknak és elalszanak. Egyszerre. A babáknak ez a három dolog egy: az evés, a nyugtatás és az altatás nem különül el egymástól.
Ha most találkozol először az igény szerinti cumisüveges gondoskodás gondolatával,
akkor neked előbb a cikkünk 1. részét ajánljuk, aminek az alcíme: Mi vaaaaaan?! Itt, a 2. részben belecsapunk a lecsóba, és ott folytatjuk, ahol azt abbahagytuk. Az 1. részben barátkoztunk a gondolattal, hogy a babának, így aztán nekünk is sokkal jobb, ha ahelyett, hogy ritkán, nagy adagokban, órára etetnénk, inkább a baba pillanatnyi állapotát figyelve, és ahhoz igazodva sűrűn, az igény szerinti szoptatáshoz hasonlóan etessünk. Így a cumisüveg nem csak abban segít nekünk, hogy a baba jóllakjon – hogy utána viszont gondban legyünk a megnyugtatásával és az elaltatásával –, hanem az igény szerinti szoptatás működéséhez hasonlóan összekapcsoljuk az etetést, a nyugtatást és az altatást. Hiszen a babák így működnek!
A babád cumival, cumisüveggel alszik el és alszik vissza?
Hosszú az az érési folyamat
...amin túljutva az embergyerek segítség nélkül, könnyedén alszik el. Ez a segítség sokféle lehet, mert a pihenésre vágyó szülők találékonysága kiapadhatatlan: cumi, cumisüvegből folyó tej, ringatás, hordozás, babakocsiban tologatás, esetleg autóban zötykölődés és mindenféle személyes kis szokások és trükkök. Még hároméves kor után is teljesen normális, ha a gyerekünknek az elalváshoz szükséges biztonságot a mi testközelségünk nyújtja miközben folyik a tej a cumisüvegből vagy cumizik a gyerekünk. És sok családban megmarad, hogy mesével, beszélgetéssel, énekkel altatjuk a nagyobbakat akkor is, mikor már réges rég tudnak olvasni és sokkal szebben énekelnek nálunk. Este együtt lenni jó - és ez életkortól független: nekünk felnőtteknek is jól esik a testközelség nyújtotta biztonság elalváskor. Nyugodtabban, mélyebben és jobban alszunk, ha szerető párunk otthon van, és mellénk bújik. Több kutatás beszámol arról, hogy akár a háziállataink jelenléte is biztonságot nyújthat, megnyugvással tölthet el minket.
“Jószülőségi” bizonyítvány: az éjszakát átalvó baba
Aki sétált már valaha városban kutyával, biztosan megtapasztalta, hogy vannak kérdések, amelyekre nagyjából tízpercenként válaszolni kell: “Nahát! Milyen nagy/kicsi/cuki! Hogy hívják? Mennyi idős? És milyen fajta is?” Ha pedig megszületik az első gyereked, ugyanilyen kötelező nyelvi panel lesz a: “Na, és átalussza már az éjszakát?” Csak annyi a különbség, hogy erre a kérdésre egyetlen elvárt válasz létezik…
Azt mondják, hogy jól kéne szoktatni, és kész
Azt mondják, hogy mi rontottuk el: nem jól szoktattuk a babát, ettől van minden bajunk. Megfeszülünk, hogy megfeleljünk. Próbáljuk okosan csinálni: nem fölvenni, külön rakni, nem ringatni, nem altatni, nem etetni éjszaka tápszerrel. Szívszaggató sírás a vége. Legyek okos, és szoktassam rendre? Gyengeség, ha nem ezt teszem?
A legtöbb olyan baba, aki az első hónapokban ritkán vagy egyáltalán nem ébredt éjjelente, úgy három-négyhónapos kora körül, vagy még később, hat-nyolc hónaposan elkezd “elromlani” és felébredni éjszakánként. És ha felébred tápszert követel! Egy éjszaka többször is!
A fáradtság nagy önbizalomgyilkos: nincs az a szülő, akinek az agyán át ne futna a kérdés: „Eddig olyan jól ment minden, de ha ez így megy tovább, én is zombi leszek, mint mások... Mit rontottam el?”