Töltődj te is!
Nem vagyok ősanya!
Az első gyermekünk születése és a gyermekágyas időszak szerencsés esetben alaposan kicentrifugázza a nevelési elveinket. Addig ugyanis hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a babakocsi meg a kiságy az emberkölyök természetes közege, “a napirend igazából csak rajtunk múlik” és “a következetesség mindenre gyógyír”.
Óránként kelni, húszpercenként szoptatni, a babát folyton fölvenni, hordozni, virrasztani, mosni, főzni, takarítani, bevásárolni, nagyobb gyereket oviba, suliba vinni, vasalni, anyóssal ebédelni, férjet pátyolgatni… Nincsenek túl jó híreim. Sehogy. Legalábbis ép ésszel, ép testtel és lélekkel hosszútávon nem. Lehet kibírni, kihúzni, kibekkelni, gyorsan kiszállni (azaz mégis kevesebb gyereket vállalni, inkább mégis a bölcsit választani…). Nem erre születtünk, nem így lett ez kitalálva. Hanem hogy?
Azt mondják, hogy jól kéne szoktatni, és kész
Azt mondják, hogy mi rontottuk el: nem jól szoktattuk a babát, ettől van minden bajunk. Megfeszülünk, hogy megfeleljünk. Próbáljuk okosan csinálni: nem fölvenni, külön rakni, nem ringatni, nem altatni, nem cicit adni minden nyikkra. Szívszaggató sírás a vége. Legyek okos, és szoktassam rendre? Gyengeség, ha nem ezt teszem?
Ellentmondásosnak hangzik,
hogy csapatban gondolkozzunk, amikor annyira egyedül vagyunk. Pedig stratégiai jelentőségű, hogy megváltozzon a gondolkodásunk. Ha csapatmunkának tekintjük a baba/kisgyerek és az egész család ellátását, akkor egyrészt sokkal nagyobb eséllyel találjuk meg hozzá a csapattagokat. Másrészt pedig akármekkora csapatot sikerül is verbuválni magunk köré – még akkor is, ha egyedül maradunk – jobban oszthatjuk be a saját energiáinkat.
Kezdjük hát a csapat felállításával. Utána pedig lássunk a feltöltődéshez!
Lemerült az aksi...
Most nem a telefonodra gondolok, hanem rád. Ha nem egészen érted, hogy miről beszélek, kezdd a cikkünk előző részével az olvasást. Most onnan folytatjuk, ahol azt abbahagytuk. Keressük az aksitöltőt, mármint a sajátunkat. Ami föltölt minket. Hogy az legyen a babázás domináns élménye, hogy élvezzük a babánk cukiságát. Hogy örömmel gondoskodhassunk róla!
Hát, ez jó megfoghatatlanul hangzik!
Mi az, hogy töltődj? Az, hogy valami olyat csinálsz, amitől és ami után úgy érzed magad, mintha kicseréltek volna. Ami, még ha esetleg fárasztó is csinálni, energiával tölt föl. És amikor benne vagy, megszűnik körülötted a tér és az idő.