Már százszor megmondtad?! – EMK a családban
A családban nincsenek apró konfliktusok
Ezt az EMK-tréningeken tanultam meg, már trénerként. A tanulás elején jártunk, és egy szituációra volt szükségünk a gyakorláshoz, de nem szerettem volna nagyon összetett vagy mélyre vivő helyzetbe bonyolódni. Kérdeztem a résztvevőket, hogy van-e kedvük példát mondani kisebb súrlódásra, olyanra, amivel van kedvük gyakorolni. Mondott is valaki.
Mondjuk, amikor a párja otthon kiveszi a sajtot a hűtőből, ami aztán el is fogy, de a tányért, amin addig a sajt volt, bent hagyja a hűtőszekrényben. Ő pedig nyitja a hűtőt, hogy kivegyen valamit, és mit talál bent? Egy üres tányért…!!!
Remek! – gondoltam, és mondtam is – Ez valóban súrlódás, és tényleg apróság. Ugye, hogy az? Hiszen ez igazán nem egy mélyen szántó, húsba vágó helyzet… – gondolkodtam hangosan.
Háááááát! – jött erre tűzbe a helyzet gazdája – Azért ezt nem mondanám...! Amikor ez már százötvenedszer történik, és… – kezdett folyni belőle a szó.
Beláttam: a családban nincsenek apró konfliktusok. Persze, vannak kisebbek, vannak húsba- és vannak életbevágóak. Vannak súlyosságbeli különbségek, de igazán apróságok nincsenek. Ez az együttműködő kommunikáció családi alkalmazásának az egyik jellegzetessége. (És ezért nem kérek már az alapkurzusaimon saját, családi helyzeteket.) Igazán apróságok csak a családon kívül történhetnek velünk: idegenekkel, a parkolóban, az étteremben stb.
Ugyanaz a nóta
A másik jellegzetessége a családi helyzeteknek az, hogy a konfliktusok garantáltan ismétlődnek.
Reggeli indulás az iskolába és az óvodába, az időnk kicentizve. Figyelek mindenkire: hol tart, miben segítsek, mikor a legkisebb időveszteség, hogy én is felöltözzek… Ok, talán jók leszünk, úgy látom, hogy minden össze fog állni pont időre, és mégis beér mindenki. Még egy uzsonna be a táskába az egyik gyereknek, fenéktörlés a másiknak, és…
– Nem hiszem el! Most kezdesz el borotválkozni?! És ilyen kényelmesen! Mindig ez van!!! Hát, nem látod, hogy most már erre nincsen idő?! Fölrobbanok!
Mindig van új esély
Ha EMK-t tanulsz, ez az ismétlődés erővé változik. Ugyanis az együttműködő kommunikáció eszközt ad a kezedbe, amivel ki tudsz lépni a magányos taposómalomból. Azonban amikor elkezdjük áttanulni a kommunikációs és gondolkodásbeli sémáinkat, akkor az új eleinte lassan megy. Eleinte akár fél órába is beletelik lezongorázni magunkban, hogy hogyan is lehetnénk másképpen jelen a helyzetben. Amikor még így vagyunk, akkor a gyakorlatom az, hogy nem az éles szituációban gyakorolok, hanem utána, magamban. Hogyan?
Fölidézem magamban újra a helyzetet
...és az EMK fókuszával (megfigyelés - érzés - erőforrás - kérés) figyelem magam, hogy mi is van bennem pontosan. Ha ez sikerül, megpróbálok beleérezni, hogy vajon a másikban mi lehetett. Majd magamban lejátszom a helyzetet újra: kigondolom, hogy hogyan csinálhattam volna úgy, hogy őszinte és hű legyek önmagamhoz, de ne is bántsam a másikat. Ebben segít az EMK eszköztára.
Elsőre értelmetlennek tűnhet ez a magamban történő gyakorlás. Pedig ez az, aminek igazán van értelme! Ugyanis az agyunknak mindegy, hogy ami történik, az valóság vagy csak a gondolatainkban történik meg. Ha fejben lejátsszuk a helyzetet, azzal ezt az újfajta utat bejárjuk. Az új gondolkodásbeli és kommunikációs séma ezzel kap egy megerősítést: az új út eggyel jártabb úttá válik. És így lesz a járatlan dzsungelből titkos ösvény, majd csapás, ösvény, gyalogút... így készül az autópálya!
És itt jön a családi helyzet ajándéka
Biztos lehetek benne, hogy lesz újabb alkalmam kipróbálni ezt az új utat pontosan ugyanebben a helyzetben! Mert holnap, holnapután vagy az után tuti, hogy megint a legrosszabbkor áll neki a párom borotválkozni… Ugyanis a családi helyzetek garantáltan ismétlődnek.
De ezt immáron nem kell tehetetlenséggel fogadnom. Csak megállapítanom: ez az a helyzet, amivel EMK-t fogok gyakorolni, amint lesz egy szusszanásnyi időm magamban!
És biztos lehetek benne, hogy előbb-utóbb a változás élőben is megszületik: a helyzet, amiben korábban fölrobbantam, megértéssel zárul. Így törik meg a varázs: már nem kell ugyanabban pörögnünk, újra és újra lejátszva ugyanazt a kellemetlen helyzetet. Kapcsolódhatunk egymással és választhatunk más, boldogítóbb megoldást a helyzetre.