A kenguru-módszer – koraszülött babával a kórházban
Hol volt, hol nem volt…
…még az ipari forradalom előtt volt, hogy a születés nem orvosi esemény volt. Az emberek otthon születtek, az újszülöttről pedig élete első pillanatától otthon gondoskodtak. Bizony, még akkor is, ha a baba a vártnál korábban született. Megpróbálták életben tartani úgy, ahogy tudták. Nagy volt a csecsemőhalandóság, a koraszülött babák között – akiket ekkor még nem koraszülötteknek, hanem idétlennek (értsd: idő előtt születettnek) hívtak – még sokkal nagyobb.
Az inkubátor feltalálása
Az 1800-as évek végén jött a nagy ötlet, méghozzá a párizsi állatkertből. Ott a satnya csirkék fölneveléséhez meleg vízzel fűtött keltetőket használtak. Nem lenne jó egy ilyen a koraszülött babák kihűlése ellen? Dr. Budin francia orvos publikálta az ötletet, amit azonban a francia orvoslás nem fogadott jól. Annál nagyobb fantáziát látott benne egy amerikai orvostanhallgató, Martin Couney. Úgy döntött, hogy befuttatja az ötletet, és pénzt csinál belőle. Az 1896-os berlini világkiállításon mutatta be először, élő babákkal, nagy sikerrel. Azt már nem verte nagy dobra, hogy a babák, akiket az inkubátorban mutogatott, meghaltak. A berlini világkiállítás után Couney Amerikában roadshow-t szervezett az inkubátornak, és az ötletet befuttatta. Az inkubátort az 1940-es évek óta használják elterjedten – anélkül, hogy az inkubátornak a babákra gyakorolt hatásáról modern módszertanú kutatások készültek volna!
Az orvostudomány sokat fejlődött
...és vele együtt a koraszülöttellátás is. Hála ennek, valamint az orvosok és a nővérek folyamatos erőfeszítéseinkek, a régi időkhöz képest a koraszülöttek sokkal jobb eséllyel indulnak neki az életnek.
A kenguru-módszer felfedezése
1970-es években, Dél-Amerikában, Kolumbia fővárosában, Bogotában Dr. Edgar Rey Sanabria és csapata azzal a problémával küzdött, hogy rendkívül mostoha körülmények között kevesen kellett, hogy folyamatosan ellássanak sok-sok koraszülött babát. Kevés volt az inkubátor, az orvos és a nővér, sok az icipici baba. Nagyon sok babát veszítettek így el. 1978-ban Dr. Rey úgy döntött, hogy változtat a gyakorlaton: azt javasolta, hogy az anyák a nap 24 órájában tartsák a koraszülött babájukat meztelenül a meztelen mellkasukon, és kizárólag, igény szerint szoptassák őket. Így felszabadultak a túlzsúfolt inkubátorok és volt, aki törődjön a babákkal a hiányos személyzet ellenére is. Azonnali, átütő eredmények születtek:
- drasztikusan javult a túlélési arány,
- kevesebb lett a súlyos betegség,
- csökkent a fertőzés kockázata,
- kevesebb lett a légzőrendszeri károsodás,
- hamarabb haza lehetett engedni a babákat,
- nőtt a kizárólagosan szoptatott babák aránya,
- a babák hosszabban (nagyobb korukig) szoptak,
- nőtt az anyák elégedettsége és magabiztossága.
Dr. Rey és csapata az eredményeiket először 1979-ben publikálták spanyolul, majd 1985-ben angolul, és a módszert kenguru-módszernek (Kangaroo Method) nevezték el. 1996-ban megalapították a kenguru-módszer nemzetközi hálózatát, és megalkották a kenguru-gondoskodás (Kangaroo Mother Care, KMC) kifejezést. Ezek az események már Dr. Nils Bergman nevéhez fűződnek. Azóta kétévente workshopokat és konferenciát tartanak a témában. Mára ez a széleskörűen elterjedt koraszülött-ellátási módszer Afrikában, általánosnak számít sokfelé Ázsiában, az USÁ-ban, Hollandiában, Svédországban, Franciaországban… A módszer rendkívül jól kutatott, az eredmények brilliánsak!
Ne tedd le – tartsd magadon!
Dr. Nils Bergman Svédországban született, Zimbabwében nőtt föl. Orvos, aki Dél-Afrikában egy szülőotthont vezetett 18 000 szülés/év forgalommal, teljesen a saját elvei alapján. Dr. Bergman a tapasztalatai és a kutatásai alapján azt állítja, hogy nincsen értelme élesen külön gondolkodni a koraszülöttekről és az érett újszülöttekről, mert pontosan ugyanaz kell nekik: az, hogy a születés pillanatától fogva folyamatosan, a nap 24 órájában testközelben legyenek. A különbség a koraszülöttek és az érett újszülöttek között „mindössze” ennyi: az érettek jobban túlélik, ha nem kapják meg azt, amire szükségük van – a korababáknak ez élet-halál kérdése! Angolul nagyon tömör és kifejező, amire a babáknak szükségük van, hadd írjam hát le így is: „zero separation”. Ez annyit tesz: egyáltalán ne tedd le, mindig tartsd a babát magadon!
Dr. Nils Bergman tapasztalatai és kutatásai szerint az inkubátor destabilizálja a babákat. Az ő és sok más kutató kutatásai szerint a bőr-bőr kontaktus azonban stabilizálja őket, és rendkívül jó hatással van a túlélésükön túl a gyarapodásukra, a fejlődésükre (nagyon sok téren), a szopási készségükre, a tejtermelésre, a szülő-gyerek kapcsolatra, a szülők hogylétére és a szülői gondoskodás minőségére is. A hatások nem csak a legelső időkben, hanem sokáig mérhetőek. Egyetlen negatív hatása a módszernek, hogy a szülőknek – a rájuk is vonatkozó sok pozitív hatás mellett – nagyon megterhelő, izoláló hatású ez a feladat, ez az intenzív gondoskodás. Ez a negatív hatás azonban megfelelő támogatással nagyban csökkenthető.
Mi a kenguru-gondoskodás?
A kenguru-gondoskodás azt jelenti, hogy a meztelen baba (akin csak pelenka és egy sapka van) a szülőn van úgy, hogy a szülő mellkasa is meztelen. A babáról ily módon gondoskodó felnőtt nem csak a szülő lehet, de az fontos, hogy olyan személy legyen, aki később a baba állandó, stabil (ún. elsődleges) gondozója lesz.
A baba pozíciójában semmi más kötelező elem nincsen, csak annyi, hogy a légutak szabadok legyenek, azaz az álla ne essen a mellkasára. Jellemzően a felnőtt két melle között vannak, felhúzott, terpesztett lábakkal. A megfelelő pozíció megtalálásában a vezérelv az, hogy a babának kényelmes legyen, amihez a baba jelzéseit követik – hiszen már a koraszülött baba is jelzi, hogy mi a jó neki.
Minél előbb kerül a baba bőr-bőr kontaktusba a születés után, minél többet és hosszabb ideig van így a baba, annál jobb. A módszerhez szorosan hozzátartozik az igény szerinti szoptatás is. Nagyon előnyös, ha a baba és a mama kenguruzás közben együtt tud aludni. Eleinte azt gondolták, hogy a kenguruzás feltétele, hogy stabil legyen a baba, de kutatások bizonyították, hogy ez nem feltétel. Ha van megfelelően tapasztalt és magabiztos személyzet hozzá, akkor bármilyen állapotú babával lehet kenguruzni. Minden szükséges vizsgálat vagy kezelés elvégezhető a babán kenguruzás közben is.
A fent leírtak alapján egyértelmű, de mondjuk ki újra: a kenguru-gondoskodás nemcsak a koraszülöttekre, hanem az érett újszülöttekre is érvényes, értelmes módszer, az ő fejlődésüknek is ugyanezek a körülmények az optimálisak. A kenguru-gondoskodásnak nem feltétele, hogy a baba koraszülött legyen.
És az is igaz, hogy bár a kenguru-gondoskodás szemléletének része, hogy a baba minél előbb hozzájusson a bőr-bőr kontaktushoz, jobb később elkezdeni, mint még később vagy soha! Ha már el is telt több vagy kevesebb idő szeparált helyzetben, letéve, akkor is, mindig, minden bőr-bőr kontaktusban töltött idő kincs! A kenguru-gondoskodás elkezdhető a kórházból hazakerülve, otthon is – és nagyon is van értelme elkezdeni, még akármilyen hosszú kórházi tartózkodás után is.
És mi a helyzet ma Magyarországon?
Sajnos, eléggé el vagyunk maradva. A legtöbb kórház gyakorlata a tudományos evidenciákkal szembe megy. A szülők jellemzően sokára és alig-alig jutnak hozzá a koraszülött babájukhoz, és akkor is csak felöltözve. Persze, a koraszülött-ellátás megváltoztatása nem kis feladat – de a tét sem kicsi, a lehetőségek pedig, amiket a változás hozhat, óriásiak!
Ma még kivételnek számítanak az országban azok a kórházak – és óriási tisztelet nekik –, ahol használják a kenguru-módszert a koraszülöttellátásban. A tudatos szülők mércéjével mérve lassú a változás, de van: egyre több az olyan PIC (koraszülött intenzív centrum), ahol kenguruzhatnak a szülők, és ezekben a kórházakban évről évre többet kenguruzhatnak.
Hiszünk benne, hogy ha a szülők minél inkább tisztában vannak a kenguru-módszerrel és annak jelentőségével, és hogy ha minél többen hangot adnak az igényüknek (tisztelettel, de állhatatosan), hogy a (koraszülött) babájuk rajtuk lehessen, annál kevésbé lehet átlépni a tudományos eredményeket és a világszerte jelen lévő rengeteg tapasztalatot. Azt gondoljuk, hogy mindez segít, hogy a kenguru-módszer Magyarországon is elterjedt legyen. Hordozási tanácsadókként együttműködünk koraszülött intenzív centrumokkal, és igyekszünk megtenni, ami tőlünk telik, hogy mindez megvalósuljon.