Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai

Avagy hogyan rabolja el a gyermekeinket a képernyő, és hogyan törhetjük meg a varázslatot? 
Elérhetőség: Raktáron

Leírás

Kardaras könyvére régóta várunk, s igazi, hiánypótló olvasmány. Nem rémisztgető, hatásvadász, önmagáért való okoskodás ez a könyv, hanem igazi segítség a mai szülőknek, nekünk. Nem csak tilt, hanem javasol is, tiszta, objektív képet tár elénk egy olyan világról, amibe mi lassan-lassan kezdünk beletanulni, míg gyermekeink fénysebességgel merülnek el benne. 

Mielőtt a könyv hátoldalán lévő ajánlást idézném, a Kardaras könyv mellé ajánlom figyelmedbe Kim John Payne könyveit (az Egyszerűbb gyermekkor és a Melegszívű fegyelmezés), és Együttműködő kommunikáció tréningjeinket, amik a hordozós koron túli gyerekes létben jöhetnek jól legalább annyira, mint egy jól betalált hordozó a babás családoknál.

Ismerős a látvány: étteremben, járművön, játszótéren, otthon gyerekek bámulják megigézve a kékesen derengő képernyőt. Nem lesz ebből baj? Vajon csak múló divathóbortról, ártalmatlan szórakozásról van szó? Vagy egyenesen hasznos elfoglaltságról, hiszen a képernyő interaktív taneszközként is szolgálhat?
Nicholas Kardaras szerint ideje megkongatni a vészharangot, mert a képernyőalapú kütyük viharos terjedésével egyre nagyobb veszély fenyegeti gyermekeink lelki egészségét. A világszerte elismert függőségszakértő könyvében lenyűgöző szaktudással és alapossággal mutatja be, miképpen formálja át egy egész generáció agyát a modern technológia - ha túl fiatalon kezdik el használni.
Az agyi képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a vonzó kis masinák ingerei rendkívül erősen hatnak az agy örömközpontjának dopamintermelésére. Számtalan klinikai kísérlet igazolja, hogy összefüggés van a szüntelen képernyőbámulás és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a különböző függőségek, a szorongás, a depresszió és a fokozott agresszió kialakulása között. 
Kardaras nemcsak fiziológiai-pszichológiai szempontból vizsgálja a világszerte ragályként terjedő képernyőkórt, hanem feltérképezi szociológiai, kulturális, gazdasági vonatkozásait is. Nem pánikot akar kelteni, hanem megérteni és megértetni, milyen kockázatoknak és veszélyeknek tesszük ki gyerekeinket, ha korlátlanul használják a különböző digitális eszközöket.

Keresés