Meddig igénylik a gyerekek a hordozást?
Kis baba – nagy baba
A frissen született baba mindig rajtunk lenne, és nem véletlenül. Hiszen ha a testén érzi a mi testünket, azzal rendkívül sokat kap a fejlődéséhez. Nagyjából az első fél év nagyon intenzíven együttlevős.
A második életfélévben a baba már kevesebbet alszik, és a mozgása, vele a kíváncsisága, kifelé fordulása akkorát fejlődik, hogy - miközben még nagyon nagy az igénye arra, hogy rajtunk legyen - elkezd lekéretőzni, és apránként önállóan tenni-venni is.
Ahhoz tehát, hogy a baba lekerüljön rólad, nem kell csinálnod semmit – megtörténik magától, a baba természetes fejlődésével.
A totyogó
Egyéves kora körül sok gyerek ugyanúgy szívesen hordozódik tovább, mint addig. Mások látványosan kevesebbet igénylik vagy egyenesen elutasítják a hordozást. Ez a mozgásfejődés és az ezzel párhuzamosan megnövekedő önállóság eredménye.
Ha szeretnéd elhagyni a hordozást, mert bármiért úgy lenne a jó nektek, ez olyan élethelyzet, amikor könnyen megteheted. Ebben az esetben (főleg, ha a gyerek már nem szopik) jó, ha tudatosan figyelsz rá, hogy legyen sok, gyakori összebújós együttlétetek.
Jár, de nem jön
Akár szeretnél tovább hordozni, akár nem, jó tisztán látnod, hogy attól, hogy a gyerek magabiztosan és stabilan jár, még nem tud hatékonyan eljutni A-ból B-be. Ugyanis a járni tudásnál sokkal komplexebb képességek kellenek ahhoz, hogy a gyerek velünk jöjjön: a mi irányunkba, adott cél felé. Ezek a képességek három- és négyéves kor között érnek meg, ami azt jelenti, hogy a négyévesnél kisebb gyereknek a céltudatos haladáshoz segítségre van szüksége. Minél kisebb, annál több segítségre. Ilyen segítség lehet pl. a babakocsi, a bicikliülés, a hordozás, a nyakban/karban vivés stb.
„Nem!” = Most nem!
Ha szívesen hordoznál továbbra is, akkor jó tudnod, hogy az, hogy a (mászni/) járni tanuló gyerek elutasítja a hordozást, biztos, hogy nem végleges. Az is lehet, hogy ha másként gondolnál a hordozásra (pl. nem hordozva szeretnél elindulni otthonról, hanem gyalog, és útközben dobnád be a hordozást mint opciót), kiderülne, hogy örömmel jön. De az is lehet, hogy eltelik pár hét vagy hónap hordozás nélkül.
Ha a részedről nyitva marad a lehetőség: látható helyen van a hordozóeszköz; ha tudod, hogy attól, hogy az elmúlt X alkalommal nemet mondott rá, lehet, hogy most szívesen jönne rád, és időnként felajánlod neki a lehetőséget, akkor a hordozás még évekig elkísérheti a családot, és sokat adhat mindenkinek. Hiszen néhány hónap után, amikor a járás és az azzal járó önállóság hirtelen jött nagy varázsa már nem olyan erőteljes, boldogan hozzád fog simulni a jól ismert hordozójában.
Persze, ez a hordozás már egészen másként néz ki, mint babakorban. Már nem hordozóban indul útnak az öntudatos kicsi, hanem gyalogosan, te pedig sokkal korábbra osztod be a napban ezt az indulást ahhoz, hogy ugyanakkorra odaérjetek... Veled van viszont a hordozóeszköz, és amikor elfárad – zsupsz, bele! Van, hogy csak hazafele kéredzkedik fel, van, hogy az ajtón kilépve rögtön, de biztos, hogy menet közben.
Fel-le-fel-le
Van olyan időszak, amikor a totyogó egyszerre menne is és anyán is lenne, folyton fel- és lekéretőzik. Ez lehet nagyon megterhelő: mire a hordozóba teszed, már jönne is le. Sokat segít, ha olyan hordozót használtok, amit nagyon gyors használni.
Segíthet, ha befelé figyelve észreveszed és kijelölöd a határaidat: mi az, amit még vállalsz, mert bírható, és mi az, amit már nem. Meddig viszem kézben: a következő lámpaoszlopig? Vagy fölveszem, megdajkálom, de jöjjön gyalog vagy jöjjön a hátamra? Legközelebb a hátamról otthon teszem le?
Extra élethelyzetek
Aztán vannak szinte újra babás időszakok: például betegségek, amikor megint teljes napokat rajtad tölt a gyerek.
Megnő a hordozás jelentősége és ezzel együtt a gyerek igénye a hordozásra, ha testvére születik: ő is szeretné azt kapni, amit a kicsi. Az érzelmileg nehéz helyzetben különösen jól jön neki a biztos pont: a hordozás nyújtotta ismerősség, tökéletes biztonság és teljesség. Olyan ez neki, mint az akkumulátornak a töltő: rajtad van egy kis időt (nem fog sokáig ráérni, hogy a hordozóban ücsörögjön, garantáltan akad valami fontos dolga hamarost’), és amikor leszáll, garantáltan ki lesz cserélve! A varázslat, ami ennyi idősen is működik!
Akkor is bátran tehetjük erre a természetes töltőre a nagyot, ha egy ideje már nem volt hordozóban. Ha anyának már vagy a szülés után még nehéz a nagytesó, az is jó, ha az a nagy privilégiuma, hogy őt apa hordozza!
Egy-egy hosszabb kirándulás, vagy mozgalmasabb program után szintén jó megpihenni apa vagy anya hátán. Esetleg csak így, menet közben alszik már délután, amúgy nem.
Itt a vége – hol a vége?
Aztán megint nem kell hordozni. Egyre ritkábban és rövidebben jön a hordozóba. Azt gondolom: na, ez volt az utolsó. Aztán megint lesz egy utolsó. Gyorsan lefényképezem, mielőtt öt perc után lekéredzkedik. Jé, megint egy talán utolsó. És nem emlékszem, mikor is volt utoljára a hátamon. Kinőtte, észrevétlen…