Esőcseppek
Néztétek mostanában a pocsolyába gyűlő esőcseppeket?
Ha a babák, a szülők és a szakértők viszonyára gondolunk, koncentrikus köröket látunk. Legbelül a kis, földre pottyanó esőcsepp: a baba van.
Őt az első, legszorosabb körként a mamája veszi körül
Kilenc hónapig fizikailag is, majd a szülés után már “csak” a mellén, az ölében, a karjában tartva. Az önállósodás lassú és fokozatos. A hátunkra, nyakunkba visszakívánkozik, a kezünket megfogja néha még az egészen nagy gyerek is. Jó néha visszahívni/-fogadni a (már nem is olyan) kicsinyünket a biztonságba. Még a nagy, lakli kamaszokkal is jó összebújni. Jó egy kicsit visszakerülni ebbe az első, borsó-meg-a-héjja állapotba.
A második kör
Az újszülött még nem akar a testközelségből eltávolodni. Számára ez az egyetlen természetes létmód. De ami a számára természetes, az az anyát rendkívül kiszolgáltatottá teszi. Az a felnőtt, akire az anya a hétköznapokban a leginkább számíthat, egy első, legbelső védelmi vonalként működik az anya és a baba körül.
És bizony lehet ő akár a legerősebb apa a világon – akkor is külső támogatásra szorul. Az apák szerepe, céljai, és a velük szemben megfogalmazott elvárások ugyanis rengeteget változtak az elmúlt időkben - és forrongva változnak ma is. Akik más szerepre vágynak, mint amit belső mintaként magukkal hoztak, gyakran küzdenek az érzéssel, hogy valahányszor el szeretnének térni az adott mintától, eltévednek és elveszetten bolyonganak az alternatívák erdejében...
Az egyre nagyobb körök
Kívülre védelem kell, ha új utakat kell kitapogatnunk a sötétben.
Kívülre védelem kell, hogy befelé lágyak lehessünk.
Kívülre védelem kell, hogy a kincsünknek biztonságot nyújthassunk.
Ezért az az ideális, ha a szűk családot megtartó, egyre nagyobb körökbe az összes nagyszülő, barát, rokon és ismerős, tehát a segíteni képes felnőttek teljes közössége felsorakozik.
Ezt a jelenséget jól ismerjük az állatvilágból: sok fajnál a felnőtt egyedek a veszély első jelére körülállják az ivadékot. Van viszont egy humán specifikum: a szakértő.
Hogy segítik a családot a külső körök?
Ha megtiszteltek azzal, hogy a tanácsunkat kéritek, akkor biztosak lehettek benne, hogy mi nem a mindent tudó guruk, hanem a benneteket támogató külső körök közé pozícionáljuk magunkat. Ismerjük a határainkat: nem hitegetünk azzal, hogy az életetek fontos kérdéseit mind meg tudjuk válaszolni. De néhány részterületre évek óta kitartóan fókuszálunk, és ezeken a területeken be tudunk világítani lehetséges utakat. Méghozzá nem csak a “tanácstalan elsőgyerekes anyukák”, hanem minden családtag számára.
A kötődő nevelés ugyanis nem one (wo)man show. Ha a baba kiszolgálásának cseppet sem egyemberes feladával az anya egyedül marad, miközben az aggódó környezete azon ötletel, hogy hogyan is kéne magáról a gyerekét leválasztania végre, nehogy végleg idegbajt kapjon… nos, az nem az együttműködés leghatékonyabb módja. Az újszülött “földre csöppenése” hullámokat vet, az őt szerető felnőtteknek pedig annyi a dolguk, hogy körülöleljék és megtartsák. A babának át kell rendeznie a családot - ha tudunk változni, ideális környezetté formálódhatunk a számára.
A családtagoknak sokszor segítségre van szükségük abban, hogy felismerjék: a szülők számára úgy válik kézzelfoghatóvá a szeretetük, ha magukból adnak. Azonban erre átállni nehéz, és sokak számára skandallum is, hiszen annyira más, mint amit eddig láttak!
Egy a szülőkre rá nem telepedő, hanem a megbeszélt időpontban pontosan megérkező és távozó nagymama, aki nem csak azért veszi fel az unokáját, hogy gyorsan posztolja az ismerősöknek, hanem valóban hordoz is?
Egy aktív nagypapa, aki dudorászva öltözteti és pelenkázza át az overál utolsó gombjának begombolásával egyidőben bekakiló csecsemőt?
Még ilyet!
Pedig a szüleink képesek erre, hogyne volnának képesek, pláne, ha megértik, hogy mekkora jutalom jár nekik az együtt töltött időért. Hiszen nincs annál csodálatosabb dolog, mint amikor valakihez igazán kötődik (nem pedig csak a cukortól ragad) az unokája!
A koncentrikus körök így működnek: a nagyobb kör szolgálja a kisebbet, a kisebb pedig támaszkodik a nagyobbra. A babájukat szolgáló anyák elsősorban a saját családjukra tudnak támaszkodni. Ezért a családoknak fel kell nőni, a távolabbi családtagoknak meg kell erősödniük, hogy méltóak legyenek az anya, a szülők bizalmára. Ebben is tud segíteni egy szakértő.
Hogy segít a szakértő?
Ha a szülők igénylik, a külső szakértőknek, tanácsadóknak is helye lehet a család életében. Méghozzá a szülők által kijelölt helye - mindenképp a szülők körén kívül és semmiképp nem a szülők körén felül.
Nekünk szenvedélyünk és szakmánk a szülői válaszkészség bátorítása, az anyák töltődésének elősegítése és a szülők kompetenciatudatának növelése. Ha a tanfolyamainkra, konzultációinkra elhívjátok a titeket támogató rokonaitokat, meg tudjuk erősíteni őket is a legfrissebb kutatási eredményekkel és a pontos információkkal. Segítünk nekik, hogy ne kérdőjelezzenek meg az anyaságotokban, apaságotokban, hanem jobban tudjanak támasztani titeket minden olyan helyzetben, amikor szükségetek van rájuk!
A szakértő kétszeres tolmács: egyrészt le tudja fordítja a felnőttek nyelvére a baba jelzéseit, másrészt segíteni tud a családtagoknak, hogy tisztábban lássák az okokat és a magyarázatokat – illetve a közös célt.
Mit hoz egyetlen kis esőcsepp az óceánba? Mit hoz a kisbaba a családotokba?
Hiszünk benne, hogy a világméretű pozitív változások a kiegyensúlyozottabb babákból sarjadnak ki. Olyanokból, mint aki miatt ezt a cikket is elolvastad.
