Kipróbáltunk sokféle hordozókendőt. Ilyen-olyan márkájúakat, „no-name” kendőket, házilag varrottakat és messzi földön hagyományosan használatosakat. Voltak közöttük kézzel és géppel, sűrűbben és ritkábban szőttek, és különböztek szövésük módjában is. Hordozni elméletben bármilyen, kellően erős szövettel lehet, mégis úgy látjuk, hogy a mindennapokban kulcsfontosságú a hordozóeszköz kényelme. A kényelmetlenség egyszerűen elveszi a hordozási kedvet, egy kényelmesebb darabot pedig sokkal többet, sokkal tovább használunk.
Általában kényelmesebbnek találtuk a sűrűbb szövésű hordozókendőket a ritkábban szőtteknél. Az elvi lehetősége meg van annak, hogy kézi szövéssel is a babahordozás szempontjából optimálisan sűrűn szőtt anyagot kapjunk, azonban hatalmas munkaigénye miatt kézi szövőszéken ennél „szellősebb” szövetek készülnek. Nem ismerünk olyan kézi szövésű hordozókendőt, amelyet jó szívvel tudnánk ajánlani.
A hordozókendő tulajdonságát alapvetően meghatározza a szövésmódja (avagy kötéstípusa). A vászonkötéssel szőtt kendők merevek. Nem követik minden ponton a gyerek és hordozója testét, „nem veszik be a kanyarokat”. Ettől nehezebb (vagy teljesen nem is lehet) meggyőzni őket, hogy úgy fussanak, ahogy azt mi a hordozáshoz szeretnénk.
Jól beválnak a gyakorlatban a sávolykötésű hordozókendők. A sávolykötés egy kötéscsalád, amelybe sokféle szövésmód tartozik. Az általunk vizsgált (Magyarországon forgalmazott) hordozókendők között három-négyféle sávolykötést találtunk. Mindegyik megfelelően kényelmes kendő volt, és mivel egyéb tulajdonságaikban is különböztek egymástól (alapanyag, szövéssűrűség, stb.), az egyes sávolykötések közötti esetleges árnyalatnyi különbségeket nem tudtuk felfedezni. A sávolykötésű szövetek lágy esésűek, jól irányíthatóak, könnyű velük a gömbölyű formákat is szorosan becsomagolni. Az így szőtt hordozókendők lehetnek egyszínűek (vagy egyszínű alapra nyomott mintásak, tehát olyanok, melyekre a mintát szövés után festik), keresztben vagy hosszában csíkosak.
Hasonlóan jól beválnak a gyakorlatban azok a hordozókendők, amelyekbe beleszövik a mintát. Ezekre az anyagokra jellemző, hogy szövéstípusukat mintaváltáskor változtathatják, így nem jellemezhetőek egy kötéstípussal. Mivel általában kártyás, ún. Jacquard szövőszékről gördülnek le, az anyagában mintás szöveteket jacquard szövésűeknek hívják, ami tehát nem egy konkrét szövéstípust, hanem egy mintázási eljárást jelent.

Vászonkötés
A szövetben hosszában futó szálakat láncfonalnak, a keresztben futókat pedig vetülékfonalnak hívják. A vászonkötés a legegyszerűbb szövési mód. A vetülékfonal egyesével kerülgeti a láncfonalakat: egyik sorban egy alatt – egy fölött – egy alatt – egy fölött fut; majd a másik sorban ugyanez eggyel eltolva: egy fölött – egy alatt – egy fölött – egy alatt.

Sávolykötés
A szövetben hosszában futó szálakat láncfonalnak, a keresztben futókat pedig vetülékfonalnak hívják. A kettő kereszteződési pontja a kötéspont. A sávolykötésekben az a közös, hogy a kötéspontok a szövetben átlósan helyezkednek el. A sokféle sávolykötés közül hordozókendőknél pl. olyannal találkoztunk, amiben a vetülékfonal a következő rend szerint „kerülgeti” a láncfonalakat: első sor: kettő alatt – kettő fölött – kettő alatt – kettő fölött, második sor: egy alatt – egy fölött – egy alatt – egy fölött, harmadik sor: kettő fölött – kettő alatt – kettő fölött – kettő alatt. Egy másik, babahordozókendőknél használatos változat: első sor: kettő alatt – kettő fölött – kettő alatt – kettő fölött, második sorban ugyanez egy láncfonallal eltolva.