Minden kötős kenguru egy négyzet vagy téglalap alapú erős középső részből, azaz a „testből”, és a sarkokhoz erősített pántokból áll. A gyermeket a hordozóeszköz „teste” fogja körül, aminek feszességét a pántok segítségével lehet állítani és rögzíteni. A „test” formatervezése (lekerekített végek, alvókapucni hozzátoldása, szélessége, magassága, anyaga, rávarrt díszpanelek), a pántok szélessége, párnázottsága, „párnátlansága” mind-mind tetszik-nem tetszik elemek; a kényelmet, egyedi ízlést, piaci eladhatóságot szolgálják.
A hagyományos ázsiai hordozók európai változatai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a babahordozó édesanyák, édesapák körében. Ennek oka talán, hogy a hordozókendőhöz képest használatuk kevesebb tanulást igényel, miközben megvan benne a kötés szépsége: te kötöd, te állítod, a te kezedben van az anyag, ami nem csat, nem műanyag, csakúgy, mint a kendőnél. Mivel az anyagválasztás nem annyira központi kérdés, mint a hordozókendőnél, sokan otthon is könnyedén megvarrják a nekik tetsző darabot, és gyártók százai kínálnak szebbnél szebb darabokat.
Az ázsiai típusú hordozókat őshazáikban hátonhordozásra használták, használják még ma is, de elölhordozásra is kiválóan alkalmasakak. Lehetséges velük gyermeket csípőn ültetni is, de hordozás közben hamar kiderül, hogy jellemzően nem erre találták ki őket. Elméletileg újszülött kortól használhatók, gyakorlatban viszont az első hónapok elteltével, a magát tartani képes csecsemő hordozására ajánlhatók meleg szívvel.
Kötős kenguruban szoptatni függőleges helyzetben lévő babát lehet.

Mei tai
Podegi
Hmong
Onbuhimo