Akárhonnan is nézzük a dolgot (a baba táplálkozása, gerincfejlődése, csípőfejlődése, idegrendszeri fejlődése, hőháztartása, izmok fejlődése, mozgásfejlődése, lelki fejlődése, szocializálódás...), az embergyerekek hordozásra termettek. Születésük pillanatától hordozást igényelnek (a koraszülött babák végképp!).

Az első jó néhány hónapban a baba igénye az, hogy folyamatos testközelségben legyen. Annyit hordozd, amennyit csak akarod! Amíg neked is finom ez, addig biztos, hogy minél több a hordozás, a babának annál jobb. Vannak persze más szempontok is. A cél, hogy - a család minden tagjának az igényeit figyelembe véve - rátalálj a ti utatokra! Ennek az útkeresésnek elengedhetetlenül fontos része, hogy megtaláljátok a számotokra ideális babahordozó-eszközt (vagy eszközöket) és hordozási módot.
Az első időszak folyamatos testközelsége után a baba fejlődésével hordozási igénye lassan, fokozatosan csökken. Ahogy minden mást, a baba a hordozási igényét is jelzi. Ha eddig hordoztad, akkor biztos, hogy természetes módon, könnyedén meg is érted a jelzéseit, hiszen csodásan össze vagytok hangolódva. A kezdeti "ne dugd el a fejem!", "hagyd szabadon a kezem!", "ringass lassabban/gyorsabban!" kérések után eljön a "tegyél le!" kommunikálása is. A "tegyél le!" kérést az első időkben elég hamar a "vegyél föl!" követi. Ahogy a baba nő, a két kérés között egyre több idő telik el, és olyan finom az átmenet, hogy talán nem is veszed észre, mikor és hogyan történt, egyszer csak azon kapod magatokat, hogy a gyerek több időt tölt egyedül bóklászva, mint rajtad lógva. Megközelítőleg három év fölött már valószínűleg nem is napi rendszerességgel igényli a hordozást, és persze lerövidül az az idő is, amit egyvégtében rajtad tölt. Négyéves kor felé közeledve, és azt kissé elhagyva már valószínűleg eseti lesz, hogy a gyereknek szüksége van rá, hogy hordozd, akkor viszont semmi nem jön jobban, mint a jól ismert zug anya/apa hátán vagy csípőjén, szorosan, kényelmesen! A nagyfiúk, nagylányok 4-5 éves koruk között kinövik a hordozást.